Nyelvhasználati barométer 2019

By in ,
1216

Kutatási jelentés a magyar tannyelvű oktatási intézmények hivatalos nyelvhasználati szokásairól és nyelvi tájképéről
(összefoglaló)

 

A Bálványos Intézet egyik első kutatása az erdélyi iskolák nyelvi helyzetének vizsgálata volt. A kutatás célja az iskolák nem oktatási tevékenységében megjelenő nyelvhasználatának, valamint nyelvi tájképének feltérképezése volt. Nyelvi tájkép alatt egy adott területen található feliratok és táblák összességét értjük, amelyek rávilágíthatnak arra, hogy melyek azok a domináns nyelvhasználati intézkedések, amelyek egy területen vagy intézményen belül érvényben vannak. Az iskolák különösen érdekes helyszínei a nyelvi tájkép kutatásának, hiszen ez az a helyszín, ahol a gyerekek először találkoznak intézményes formában egy-egy állam nyelvpolitikai rendelkezéseivel. Jelen kutatás egyrészt az iskolák nyelvi sokszínűségéről nyújt képet, másrészt az erre vonatkozó konkrét törvényi rendelkezések és a kutatás eredményeinek összevetése fényt derít arra, hogy miként érvényesülnek a nyelvi jogok az oktatási intézményekben.

Törvényi keret

A magyar és vegyes iskolák nyelvhasználatára több törvény rendelkezései vonatkoznak. Ezek a következők:

  • a 2001/215-ös közigazgatási törvényt hatályon kívül helyező 2019/57-es sürgősségi kormányrendelet szerint azokban a közigazgatási egységekben, ahol a kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot, a helyi adminisztrációnak alárendelt intézmények kötelesek olyan személyeket alkalmazni, akik az ügyfelekkel (az iskola esetén a szülőkkel és diákokkal) tudnak az anyanyelvükön beszélni (195 (2) és (5) cikk), valamint az intézmények homlokzatán az intézmény neve a kisebbség nyelvén is meg kell jelenjen (195 (6) cikk).
  • a 2002/123-as kormányhatározat 12 cikke szerint a 2001/544-es törvény alapján közérdekű információknak titulált információkat a kisebbség nyelvén is nyilvánosságra kell hozni azokban a közigazgatási egységekben, ahol a kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot. Ez az oktatási intézményekben a honlap és hivatalos közösségi média oldal, a felhívások, kör-emailek és szülői értekezletek nyelvét befolyásolja
  • 2011/1-es oktatási törvény, 45 (14) cikke alapján azok az oktatási intézmények, ahol kisebbségi nyelven is folyik oktatás, az iskola a szülőkkel és diákokkal való kommunikációjában használhatja a kisebbségi nyelvet.
  • 2011/1-es törvény, 45 (15) cikke alapján azokban az elemi osztályokban, ahol kisebbségi nyelven folyik oktatás a jegyeket és minősítéseket az oktatás nyelvén is közzé kell tenni.
  • 2011/1-es törvény, 45 (9) cikke, valamint a 97 (1) cikke alapján azokban az iskolákban, ahol kisebbségi oktatás is folyik, az igazgatók egyikét kötelezően a kisebbség köréből kell kiválasztani, illetve az igazgatók egyikének kell ismernie az illető kisebbség nyelvét.

Adatfelvétel és módszertan

Az adatfelvétel egy nagyobb kutatás keretén belül valósult meg, amelyet a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vezetett és az Erdélystat együttműködve került megvalósításra. Az adatfelvételre 2019. február – április időszakban került sor, amelyet a Kvantum Research közvélemény-kutató cég végzett. A kutatás során kvantitatív módszert alkalmazva, online kérdőívek segítségével mértük fel az iskolák nyelvi helyzetét. A Romániában működő 925 oktatási helyszín közül, ahol magyar oktatás (is) folyik, 922 töltötte ki a kérdőívet. Az adattisztításra a 2019 április – június periódusban került sor.

Az adatfeldolgozás során az oktatási intézményeket három kategóriába soroltuk:

  • magyar oktatási helyszínek (469 iskola) – az oktatási helyszínen és a fölérendelt jogi személyiséggel rendelkező iskolában (amennyiben van ilyen), kizárólag csak magyar nyelvű oktatás folyik
  • vegyes oktatási helyszínek (339 iskola) – azok az oktatási intézmények, ahol egy intézményen belül magyar- és román tannyelvű oktatási is folyik
  • vegyes vagy román iskolának alárendelt magyar oktatási helyszínek (114 iskola) – azok az oktatási helyszínek, ahol magyar tannyelvű oktatás folyik, azonban az intézmény nem rendelkezik jogi személyiséggel és egy olyan intézménynek van alárendelve, amely vegyes vagy román iskolának tekinthető.

Legfontosabb eredmények

A felmérés adatai alapján kijelenthető, hogy a magyar és vegyes iskolák nyelvi helyzete nagyban eltér egymástól.

A magyar iskolák esetében megfigyelhető, hogy:

  • a hivatalos nyelvi tájképben, a hivatalos belső és külső kommunikációban elterjedt, és sok esetben kizárólagos a magyar nyelv használata;
  • a személyzetet illetően majdhogynem teljeskörű a magyar nyelvhasználat (kivételt képez az iskolaorvos és az asszisztens, ahol az oktatási intézmények egy jelentős részében nem dolgozik magyarul beszélő egészségügyi alkalmazott);
  • az oktatási intézmény homlokzatán megjelenő kétnyelvű felirat még azokban az esetekben is általában teljesül, amelyek olyan közigazgatási egységeken működnek, ahol a magyarok aránya nem haladja meg a 20 százalékot, tehát elviekben ezeket nem lenne kötelező kitenni.

A vegyes iskolák esetében megfigyelhető, hogy:

  • a magyar nyelvhasználat visszaszorított, a kétnyelvűség sokszor eseti jelleggel jellemző, és vannak helyzetek, amikor még a törvény által kötelezőnek titulált minimum sem valósul meg;
  • az iskola homlokzatán megjelenő hivatalos felirat 59 százalékban kétnyelvű, 41 százalékban csak román. Azonban megjegyzendő, hogy azokon a helyszíneken, ahol a közigazgatási egységben a magyarok aránya meghaladja a 20 százalékot, az iskolák 27 százalékában nincs magyar felirat kifüggesztve;
  • átlagosan a belső feliratok 52 százaléka egynyelvű (román), 31 százaléka kétnyelvű, a termek 17 százalékán pedig nincs felirat;
  • a belső feliratokat illetően, ha elkezdődik a kétnyelvűsítő folyamat, akkor ezt alkalmazzák szinte az összes teremre: az iskolák 33 százalékában átlagosan a termek több mint háromnegyede kétnyelvűen feliratozott, míg a többi esetben ez az arány 10-20 százalék között van;
  • a vegyes iskolába járó magyar diákok 49 százaléka van olyan oktatási helyszíneken beiskolázva, ahol megvalósult a belső feliratok kétnyelvűsítése;
  • a román egynyelvű megoldás jellemző a tanári gyűlések (68 százalék) és az iskolatanácsi ülések (71 százalék) esetében, de az iskolai ünnepségek többsége kétnyelvű (79 százalék);
  • az intézmények mintegy háromnegyedében beszél legalább az egyik igazgató magyarul (az esetek 45 százalékában az igazgató, 33 százalékban az (egyik) aligazgató), míg az alárendelt vegyes oktatási helyszíneken ez az arány 53 százalék;
  • a vegyes iskolákban tanuló magyar diákok 61 százaléka használhatja anyanyelvét a titkárságon, 59 százaléka a könyvtárban, 26-27 százaléka az iskolaorvossal asszisztenssel való kommunikációjában, 64 százaléka az iskolapszichológusnál, 25 százaléka a logopédusnál és 52 százaléka a kapussal;
  • a kétnyelvűség általában arányosan növekszik a magyar diákok arányával az iskolában;
  • a kétnyelvűség és a magyar kommunikáció nagyban függ attól, hogy az iskolában van-e magyar igazgató (viszont a magyar aligazgató jelenléte ehhez kevésbé járul hozzá);
  • az iskola homlokzatán feltűntetett magyar felirat esetében a magyarok aránya a közigazgatási egységben a legfontosabb változó, de továbbra is fontos marad az igazgató magyar nyelvismerete;
  • nagyobb a valószínűsége annak, hogy megvalósul a kétnyelvűség azon oktatási helyszíneken, amelyek olyan környezetben működnek, ahol a magyarok rendelkeznek a politikai hatalommal.

A saját jogi személyiséggel nem rendelkező iskolák esetében:

  • általános probléma a szegényes felszereltség, ugyanis ezekben az esetekben nemcsak a tájékoztatók, digitális anyagok, könyvtári tájékoztatók hiányoznak gyakrabban, hanem a személyzet terén is elmaradnak azoktól az iskoláktól, amelyek jogi személyiséggel rendelkező központi iskoláknak számítanak;
  • a vegyes vagy román iskolának alárendelt (magyar) oktatási helyszínek esetében gyakori a semleges stratégia: a termek harmadára semmiféle felirat nem kerül fel, így látszólag elkerülik az egynyelvű és kétnyelvű táblák bevezetését ösztönző nyelvi ideológiák összecsapását.

Közpolitikai következmények

Közpolitikai szempontból a kutatás alapján a nyelvhasználat tekintetében több következtetés megfogalmazható: .

  • a magyar tannyelvű iskolák és a vegyes iskolák közötti látható különbségből adódóan a célszerű megfontolni az iskolák szétválasztását, és amennyiben lehetőség és politikai hajlandóság nyílik rá önálló magyar tannyelvű iskolák létrehozására törekedni minden régióban és kistérségben.
  • amennyiben erre nincs lehetőség, a magyar nyelven beszélő igazgatók arányának növelése egy másik lehetőség lehet a kétnyelvűség napirendre kerülése érdekében.
  • fontos aláhúzni, hogy habár az igazgató és bizonyos mértékig az aligazgató személye kulcsfontosságú, de nem garancia a kétnyelvűsítési folyamat elindításában.
    • hatékony lehetőség lehet a magyar nyelvhasználat növelésére egy olyan információs kampány kidolgozása, amely ezekben a pozíciókban levő személyeket célozná meg és tájékoztatná őket a törvény adta lehetőségekről, és az anyanyelvhasználat nyelvi tájképben és belső és külső kommunikációban való megjelenítéséről és fontosságáról.
  • mivel az iskolák egy jelentős részében (26 százalék) nincsen magyar nyelven tudó igazgató vagy aligazgató, ezen helyszínekre más stratégia szükséges
    • egyrészt, a fentemlített információs kampány román nyelven való megfogalmazása szükséges, ezzel szimbolikus módon is aláhúzva a kétnyelvűség fontosságát
    • másrészt, ezen esetek világosan szembe mennek a tanügyi törvény érvényben levő rendelkezéseivel, amely kimondja, hogy minden olyan iskolában, ahol magyar nyelvű képzés is zajlik, az egyik igazgató kell tudjon magyarul. Ezen helyszíneken kiemelt fontosságú lenne a magyar igazgatók és aligazgatók kinevezése, valamint a nyelvhasználat alakulásának monitorizálása.
54321
(0 votes. Average 0 of 5)