A teljes kutatási jelentés megtekinthető ITT.

Oltásszkepticizmus és a koronavírussal kapcsolatos attitűdök Romániában és az erdélyi magyarok körében – 2021. november-december

Romániára és az erdélyi magyarokra vonatkozó vizsgálatunk középpontjában az oltásszkepticizmus, illetve általában véve a COVID-19-cel kapcsolatos lakossági attitűdök álltak. Legfontosabb kérdésünk az volt, hogy mi állhat az európai összehasonlításban kifejezetten alacsony oltási hajlandóság és magas oltásszkepticizmus hátterében.

A telefonos lekérdezésben használt kérdőív két fő komponensből épült fel. Egyrészt, az oltási hajlandóságra, illetve a COVID-19-cel közvetlenül összefüggő véleményekre, attitűdökre kérdeztünk rá, másrészt pedig olyan tényezőkre, amikről – az erre vonatkozó szakirodalomból kiindulva – az feltételeztük, hogy hatással vannak az oltási hajlandóságra. A kutatási jelentésben eredményeinket hármas részre tagolva közöljük:

• Elsőként az oltási hajlandósággal és a COVID-19-cel kapcsolatos kérdésekre adott válaszokat mutatjuk be.
• Másodikként az oltási hajlandóságot befolyásoló háttérváltozók alapmegoszlásait ismertetjük.
• Harmadikként az kerül bemutatásra, hogy a nevezett háttérváltozók milyen hatással vannak az oltás fel nem vételére (oltatlanság), illetve az oltás elutasítására (oltásszkepticizmus)

Az (1) és a (2) részekben a romániai, erdélyi magyar, illetve székelyföldi (magyar) eredményeket hasonlítjuk egymással. A Székelyföldet emelt esetszám képviselte, külön bemutatását pedig az indokolta, hogy az oltási hajlandóság ebben a régióban tudvalévőleg alacsonyabb mind az országos, mind az erdélyi magyarokra jellemző átlagnál.

A (3) pontban azt mutatjuk be, hogy a különböző magyarázó változók szerint hogyan alakul az oltatlanok, illetve az oltásszkeptikusok aránya. Az oltásszkeptikusok az oltatlan népesség egy alcsoportját (mondhatni kemény magját) képviselik, akik nem csupán elmulasztották eddig beoltani magukat, hanem – bevallásuk szerint – a jövőben sem hajlandók felvenni az oltást.

Rövid szöveges összefoglalónkban – hogy elkerüljük a redundanciát – nem követjük száz százalékban a megoszlásokat és kereszttáblákat tartalmazó jelentés szerkezetét. Az (1) rész, vagyis az oltással és COVID-19-cel kapcsolatos attitűdök bemutatása után a (2) és (3) részelet, vagyis a háttérváltozók megoszlását és hatását egyszerre tárgyaljuk.

Átoltottság, oltási hajlandóság

Eredményeink szerint – a vizsgálat időpontjában, vagyis 2021 november második és december első felében –a romániai 18 év fölötti népesség 48 százaléka kapott legalább két oltást (közülük 8 százalék vette fel a harmadikat is), míg további 6 százalékuk kapott egy dózist. Ez egyben azt jelenti, hogy az oltatlanok a népesség 47 százalékát teszik ki.

Ezek az eredmények – legalábbis első ránézésre – eltérnek a hivatalosan (leggyakrabban) megadott 40 százalékos átoltottsági aránytól. Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy a december 15-ig 7,685 millió1 [1] embernek adtak be legalább két oltást, ami 40 százalékos átoltottsággal 19,6 milliós népességet feltételez. Ez arra utal, hogy a 40 százalékos arány kiszámításakor a lakosságnyilvántartóban szereplő 12 év fölötti népesség (populația stabilă) számából indultak ki, ami nyilvánvalóan irreálisan magas. Jóval reálisabb képet kapunk, ha a teljes körűen beoltottak számát a statisztikai hivatal által nyilvántartott lakónépességhez (populația rezidentă) viszonyítjuk, ami így már 48 százalékos teljes körű átoltottságot jelentene a 12 év fölötti lakosságra számítva. E mellett számolnunk kell azzal, hogy a 12-18 éves népességen belül az oltottak aránya alacsonyabb a többi korosztályhoz képest, illetve, hogy a statisztikai hivatal által megadott lakónépesség is messze felülbecsüli a tényleges népességszámot. Ezek alapján nem tekinthetjük irreálisnak, hogy Romániában azok aránya, akik egy dózissal sem lettek beoltva 47 százalékot tesz ki.

Eredményeink szerint az erdélyi magyarok körében az átoltottság ennél összességében valamivel magasabb: 53 százalékuk kapott legalább két oltást (17 százalék ezen belül három dózist) és további 5 százalékuk egy dózist. Így az oltatlanok aránya az országos 47 százalékkal szemben 42 százalékos. A Székelyföld esetében ezzel szemben az átoltottság kiugróan alacsony. 60 százalék nem részesült egyáltalán vakcinában, ami jóval magasabb az országos és az erdélyi magyarokra jellemző aránynál. 36 százalék részesült legalább két dózisban (ezen belül 9 százalék kapott 3 dózist) és további 3 százalék kapott egy dózist. Vagyis miközben a Székelyföldön kívüli magyarok jóval az átlag felett oltották be magukat, addig a székelyföldiek esetében ez az arány jóval az átlag alatt maradt. Ez az eredmény szintén nem mond ellent a rendelkezésre álló – töredékes – makro-adatoknak. [2]

Romániában az oltatlanok 60 százaléka, vagyis a teljes nagykorú népesség 28 százaléka zárkózik el kategorikusan az oltástól. Ezek az arányok az erdélyi magyarok között 57, illetve 24 százalék, a Székelyföldön pedig 65, illetve 40 százalék. Ezt a csoportot nevezzük oltásszkeptikusnak.

Székelyföld mellett Moldvában, a falun élők, az alacsonyan képzettek, a rossz anyagi helyzetben lévők között magasabb az oltatlanok és az oltásszkeptikusok aránya (ez utóbbi három alapváltozó a magyar és a román minta esetében egyaránt hat). A magyar mintában magasabb az oltási hajlandóság és alacsonyabb az oltásszkepticizmus az idősek, illetve a protestánsok között. A katolikusok nagyobb arányú oltásszkepticizmusa és alacsonyabb oltási hajlandósága részben a Székelyföldön való koncentráltságukkal függ össze.

Oltás és vírusszkeptikus attitűdök

Romániában a lakosság 47-47 százaléka fél az oltás mellékhatásaitól, illetve véli úgy, hogy „aggasztó, hogy az oltás túl gyorsan került kifejlesztésre”. Ezek az arányok az erdélyi magyarok esetében 50 és 43, a székelyföldiek esetében pedig 61, illetve 52 százalék. A mellékhatásoktól való félelem értelemszerűen nagyon nagy mértékben átfedést mutat az oltatlanok csoportjával. A románok 32, az erdélyi magyarok 35 és a székelyföldiek 40 százaléka tekinthető vírusszkeptikusnak, vagyis gondolja azt, hogy a COVID-19 valójában nem jelent veszélyt. 36, 31, illetve 44 százalék véli úgy, hogy az oltás nem jelent hatékony védelmet a COVID ellen.

COVID-19 érintettség

Eredményeink szerint a romániai népesség 13 százalékának volt pozitív COVID-teszt eredménye, ami 2,03 millió pozitív tesznek felel meg. [3] Az erdélyi magyarok esetében a pozitív tesztel rendelkezők aránya 12, a székelyföldiek esetében pedig 9 százalék. Romániában további 5, az erdélyi magyarok között 9, a Székelyföldön 13 százalék nyilatkozott úgy, hogy egyértelmű tünetei voltak azonban nem tesztelte magát. Amennyiben őket is fertőzöttnek tekintjük, azt mondhatjuk, hogy Románia szintjén az egyértelmű tüneteket produkáló fertőzöttek 72, az erdélyi magyarok között 59, a Székelyföldön pedig csupán 41 százaléka lett tesztelve. Így ez utóbbi régióban nem annyira a fertőzöttségi arány, mint a fertőzöttek tesztelése marad el az országos átlagtól.

Románia szintjén a kérdezettek 11 százalékának van koronavírusban elhunyt és 34 százalékban korházi kezelésre szoruló családtagja, közeli ismerőse. Ezek a számok az erdélyi magyarok esetében 15 és 34, a Székelyföldön 10 és 27 százalékosak. Pozitív teszttel rendelkező családtagja, ismerőse a romániaiak 70, az erdélyi magyarok 57, a székelyföldiek 45 százalékának van. Minden bizonnyal a kisebb tesztelési hajlandósággal magyarázható, hogy a Székelyföldön – szemben az országos 26 és az erdélyi magyarokra jellemző 40 százalékkal – 51 százaléknak nincs olyan családtagja, ismerőse, aki visszaigazoltan megfertőződött volna.

A COVID érintettség hatása az oltási hajlandóságra és az oltásszkepticizmusra jóval erősebb a romániai, mint az erdélyi magyar mintán, ahol csupán az elhunyt családtag esetében növekszik meg az oltási hajlandóság. A román mintán a fertőzöttek, pozitívan tesztelt, korházban kezelt, vagy elhunyt családtaggal, ismerőssel rendelkezők esetében egyaránt alacsonyabb a vírusszkepticizmus és magasabb az oltási hajlandóság.

Társadalmi részvétel és szolidaritás

A közösségi, vagy nyájimmunitást egyfajta közjóként értelmezhetjük. Ez úgy alakul ki, hogy a közösség tagjai vállalnak egy minimális – az oltással járó – kockázatot azért, hogy a vírus ne terjedjen tovább, illetve, hogy az egészégügyi szempontból sérülékenyebb egyének védve legyenek a megbetegedéstől. Így az oltási hajlandóságot a társadalmi szolidaritás egy formájának is szokás tekinteni. Ebből indul ki az a gondolatmenet, hogy amely az oltási hajlandóság meglétét a társadalmi szolidaritás és részvétel egyéb megnyilvánulásaihoz köti, ezzel magyarázza. Kérdőívünkben az önkéntes munkában és szervezetekben való részvételre, illetve a közéleti részvételre kérdeztünk rá. Ez utóbbi hangsúlyosan megjelenik a romániai proteszt-mozgalmakra vonatkozó szakirodalomban, mondván, hogy a közéleti részvétel nem konvencionális formáin keresztül a román középosztály az állampolgárságnak egy új részvételre és szolidaritásra alapuló formáját alakította ki.

Egyrészt elmondható, hogy úgy az önkéntes munkában/szervezetekben való aktivitás, mint az aktív közéleti részvétel magasabb a magyaroknál (beleértve a Székelyföldet), mint a romániai átlag. A magyarok 29, a székelyföldiek 27 százalékára jellemző valamilyen extra-elektorális részvételi forma és 24, illetve 28 százalékuk végzett önkéntes munkát. Románia egészére nézve, ezek az arányok a 21 és 7 százalék. Másrészt, az is kijelenthető, hogy ezeknek a változóknak valóban van hatása az oltási hajlandóságra. A román minta esetében a közéleti részvétel, a magyarok esetében az önkéntesség növelte az oltási hajlandóságot és csökkentette az oltásszkepticizmust.

Bizalom

A bizalom vonatkozásában a személyközi és az intézmények iránti bizalomra egyaránt rákérdeztünk. A személyközi bizalom a társadalmi szolidaritással szorosan összefüggő változó, az intézményes bizalom pedig az adott szervezet legitimitásának fokmérője.

A bizalom nemzetközi összehasonlításban is rendkívül alacsony szintje ismert dolog, hasonlóan ahhoz, hogy a személyközi bizalom szintje a magyarok esetében magasabb. [4] Ezt a mostani vizsgálat eredményei is megerősítették. Romániában csupán 12 százalék bízik meg azokban az emberekben, akiket először lát, míg a magyarok esetében 44, az Székelyföldön 49 százalék. A románok ugyanakkor nem csak az idegenekben nem bíznak, hanem közvetlen környezetükben sem. A szomszédokban 49, az ismerősökben 38 százalék bízik meg és sokak számára a bizalom köre kizárólag a családra terjed ki. Az erdélyi magyarok 84, a székelyföldiek 86 százaléka bízik a szomszédokban, az ismerősök esetében ez az arány 80 és 84 százalék. Vagyis a magyarok esetében nem csupán az általános (vagyis az ismeretlenekben való) bizalom magasabb, hanem a személyes környezetbe vetett bizalom is. A székelyföldiek még a magyarokhoz viszonyítva is kisebb mértékben részesei a bizalmatlanság Romániára jellemző kultúrájára.

A személyközi bizalom és az oltásszkepticizmus közötti összegfüggés igen tanulságos. Románia vonatkozásában elmondható, hogy a bizalomhiány valóban táplálja az alacsony átoltottságot és az oltásszkepticizmust, a magyarok esetében azonban a személyközi bizalom szintje és az oltási hajlandóság között nincs összefüggés. Így történhet meg, hogy a relatíve magas személyközi bizalommal jellemezhető Székelyföld esetében az oltási hajlandóság kiemelkedően alacsony.

A politikai és adminisztratív intézményekben való rendkívül alacsony bizalom egy új elem. A románok csupán 10 százaléka bízik az államban, 7 százalékuk a parlamentben, 3 százalékuk a kormányban 2 százalékuk a pártokban, 22 százalékuk a polgármesteri hivatalban és 20 százalékuk az EU-ban. Az erdélyi magyarok esetében a bizalmi szint ezekben az intézményekben rendre magasabb, a Székelyföldön az állam és a parlement esetében alacsonyabb a romániai átlagnál. Ugyancsak rendkívül alacsony a bizalom a multinacionális vállalatokban, a sajtóban és a közösségi médiában (12, 18 és 9 százalék). Az erdélyi magyarok mindhárom intézményben kicsit jobban, a székelyföldiek a sajtóban és multikban az romániai átlagnál is kevésbé bíznak. Az egyház viszonylag magas, 58 százalékos bizalomnak örvend a románok, 78 százalékosnak az erdélyi és 76 százalékosnak a székelyföldi magyarok között.

Az oltásszkepticizmust, az egyházat leszámítva az összes felsorolt intézményben való bizalmatlanság növeli (a magyar és a román mintában egyaránt), az oltási hajlandóság vonatkozásában azonban csak a román mintán mutatkozik hasonló összefüggés. A magyar mintában egyedül az egyház esetében van szignifikáns hatás: mégpedig, aki megbízik az egyházban az kisebb eséllyel oltatja be magát (hangsúlyozzuk ez nem igaz a többségében ortodox románok esetében). Szintén érdekes a központi adminisztratív intézmények és az oltási hajlandóság közötti összefüggés, ami szintén kontra-intuitív. Az államban, a parlamentben, a pártokban és a kormányban való bizalom a magyarok esetében nem növeli, hanem csökkenti az oltási hajlandóságot.

Világnézet

A világnézetre vonatkozóan három kérdésblokkot állítottunk össze. Az első a vallásosságra vonatkozott, amiben a románok és magyarok között nincs számottevő különbség mindkét esetben egyenként 40 százalék fölötti az „egyház tanításai szerint”, illetve a „maguk módján” vallásosok aránya és 10 százalék körüli, vagy alatti a nem vallásosoké. Ennek a változónak azonban csak a magyarok esetében van hatása, mégpedig ugyanolyan irányú, mint az egyházba vetett bizalomé. Aki az egyház tanításai szerint vallásos, az kisebb eséllyel veszi fel az oltást (ismét, szemben az ortodox románokkal!).

Következő blokkunk a tudománnyal és a szakértői tudással szembeni szkepszisre vonatkozott. A románok fele értett egyet azzal, hogy „a lényeges kérdésekben a tudomány nem sokat segít” és 42 százaléka abban, hogy „inkább megbízom a hétköznapi emberek, mint a szakértők véleményében”. Ez a fajta tudomány- és szakértő-ellenesség a magyarok között alacsonyabb 21, illetve 27 százalékos, míg a Székelyföldön a magyarokra jellemző értéknél magasabb, az országos átlagnál alacsonyabb: 25 és 37 százalékos.

Utolsó világnézetre vonatkozó változónk a neoliberalizmussal (vagyis minimális állammal és a piac analógiájára szervezett, individuális racionalitásra alapozott társadalomképpel) való azonosulásra vonatkozott. A szakirodalom szerint a neoliberalizmussal való azonosulás – elsősorban az úgynevezett „neoliberális anyaság” – beletorkollhat egy általános oltásellenességbe. Magunk azt feltételeztük, hogy ez az eszmerendszer, miután rombolja a társadalmi szolidaritást és az állami újraelosztás támogatottságát okozhatja a COVID-19 oltás elutasítását is. Ez a hipotézis azonban a román minta vonatkozásában egyáltalán nem igazolódott, mi több a neoliberlizmussal való azonosulás inkább növelte az oltási hajlandóságot. (Utólagosan) ezt leginkább azzal magyaráztuk, hogy mind az oltás elfogadása, mind a neoliberális eszmerendszer egyfajta középosztálybeli „progresszív” habitus részét képezi Romániában. A magyar minta esetében viszont – ahol ez az összefüggés nem, vagy kevésbé létezik – egyes kérdések esetében valóban az eredetileg feltételezett összefüggés érvényesült, vagyis a „neoliberalizmus” csökkentette az oltási hajlandóságot.

Politikai preferenciák

Eredményeink szerint az oltás kérdése Romániában politizálódott. Az AUR szimpatizánsai az átlagnál jóval nagyobb eséllyel oltásszkeptikusok, a PNL és az USR+ hívei pedig jóval kisebb eséllyel azok. Létezik egy úgymond aktív bizonytalan réteg is (akik biztos szavazók, de nincs pártjuk), akik szintén az oltás-pártiak táborát növelik. Ők minden bizonnyal a jobboldal (USR, PNL) kiábrándult szavazói, akiknek jelenleg nincs politikai otthona. A PSD szimpatizánsai és a passzív réteg az országos átlagnak megfelelően viselkednek.

A magyarok esetében az RMDSZ aktív támogatói, akik a legkevésbé oltásszkeptikusok és legnagyobb mértékben oltottak. Velük a passzív (vagyis nem biztos választó) RMDSZ-esek állnak szemben, akik kisebb eséllyel veszik fel az oltást és nagyobb arányban oltásszkeptikusok.

Egészségügy

Az egészséggel, egészségüggyel, orvostudománnyal kapcsolatos attitűdök hatnak a legnagyobb mértékben az oltási hajlandóságra. Változóink az általános oltásellenesség, az természetgyógyászatba és természetes immunitásba vetett hit, a román egészségügybe vetett bizalmatlanság, illetve az egészségügyi korrupció észlelése voltak. Ezek mind nagymértékben csökkentik az oltási hajlandóságot és növelik az oltásszkepticizmust. Így leginkább a különböző mintákban való előfordulásukat érdemes tárgyalni.

Az általános oltásellenesség Romániában jóval magasabb, mint a magyarok között. 10 százalék szerint a gyermekkori oltások nem szükségesek, szemben az erdélyi és székelyföldi 4-4 százalékkal.

A természetes gyógymódokban a románok 52, az erdélyi magyarok 44, a székelyföldiek 52 százaléka bízik. A természetes immunitásba és az egészséges életmód összefüggésébe vetett hit ennél magasabb, 82, 72, illetve 77 százalékos.

Az egészségügyi korrupció érzékelése/feltételezése nagyon elterjedt Romániában, ennél valamivel kevésbé általános az erdélyi magyarok között és a Székelyföldön. 77, 54 és 60 százalék szerint nem számíthat Romániában becsületes egészségügyi ellátásra, aki nem fizet az orvosoknak, 67, 64 és 63 százalék szerint, ha az orvosok hibáznak a kórházak eltitkolják azt, illetve 59, 28 és 45 százalék véli úgy, hogy az orvosok sokszor nem tudják mit csinálnak.

A családi orvos szerepe

Érdemes külön kiemelni a családi orvosok szerepét, hisz ez is egy olyan tényező, ami a székelyföldi alacsony átoltottságot magyarázhatja. Romániában a kérdezettek 46 százaléka kapott biztatást az oltás felvételére a családiorvosától. Ez az arány a székelyföldiek esetében csupán 24 százalékos. Még egyértelműbb az összefüggés, ha csak azokat nézzük, akik a témában konzultáltak a családi orvosukkal. Romániában 88, a Székelyföldön csak 50 százalékuk kapott biztatást az oltás felvételére. A (válaszadók által megkérdezett) székelyföldi családi orvosok 18 százaléka kifejezetten az oltás ellen érvelt. Az alábbi (egy asszisztenssel készült) interjúrészlet jól illusztrálja a helyzet dinamikáját: az oltásellenes közegben az egészségügyi személyzet gyakran nem érvel az oltás mellett, ezzel reprodukálva az oltásszkepticizmust:

„Azt mondták, hogy mikor elvivődött, nem is avval a betegséggel vivődött el, hanem egyéb betegséggel, de COVID-nak hozták ki. Befektették, tesztelték, kijött pozitívnak, s két napra pont meg is halt. A családtagok fel vannak veszve, hogy ők evvel vitték el, mert itthon ilyesmi tünete nem volt a betegnek. Nézik a médiát, a tévét, rádiót mind csak ezeket hallgatják. Én nehezen tudom rávenni, hogy most az éppenséggel kell vagy fontos vagy nem tudom. Én nem erőszakolok senkit, mert én is félek, nem tudom, kinek a szervezete, hogy bírja ezt, hogy… Isten őrizz, legyen valami más tünete, baja, s akkor aztán engem a családtagok megesznek, én ettől tartok. Meg aztán hallottam is, hogy valaki bekapta az oltást, és lebénult másnapra. Igen. S akkor én is úgy vagyok, hogy tartok, biza tőle, hogy már valakire én ráerőszakoljam. Én elmondom, s aztán mindenki döntse el. Mindenki felnőtt, s maga felett döntsön, hogy mit akar. Aztán ne rám vessenek, hogy én akartam, s miattam… Azt nem szeretném.” (Interjúrészlet egy székelyföldi egészségügyi asszisztenssel)

[1]2021 december 15-i adat: https://vaccinare-covid.gov.ro/actualizare-zilnica-15-12-evidenta-persoanelor-vaccinate-impotriva-covid-19/.

[2] A #ROVACCINARE oldal átoltottsági arányokat közöl községek szerint, amiből becsülhető az oltottak aránya a magyarok között. Modellszámításunk alapján a magyarok körében az átoltottság valamivel az országos átlag fölötti, míg a Székelyföldön ennél evidensen alacsonyabb. Csata Zsombor és Barna Gergő hasonló következtetésre jutottak a 2021 májusi adatok alapján. Lásd: Covid19-átoltottság: az első öt hónap eredményei (erdelystat.ro)

[3] A fertőzöttek hivatalos száma december 15-én 1,79 millió volt, ami ugyanakkor nem tartalmazza az otthon elvégzett és be nem jelentett gyorstesztek számát. Így ez az arány is kompatibilis a makro-adatokkal.

[4] Lásd a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet European Values Study vizsgálatát.