A jelentés teljes szövegének letöltése ITT.

A Bálványos Intézet megbízásából a TT Research & Communications cég egy szociológiai adatfelvételt végzett, amely a lakosság nyelvhasználati szokásait és a közéletről alkotott véleményét igyekszik feltérképezni. A kutatás során papíralapú kérdőíves felmérés készült, amely Szatmárnémeti magyar lakosságára reprezentatívnak tekinthető.

A felmérés célja mélyebben megismerni Szatmárnémeti magyar lakosságának nyelvhasználatra vonatkozó attitűdjeit, valamint a közélettel kapcsolatos véleményét. A lekérdezés során információt szerettünk volna kapni az intézményvezetők munkájával való elégedettségről, arról, hogy a lakosság miként vélekedik a város fejlődéséről, a nyelvhasználat terén pedig kíváncsiak voltunk különböző nyelvi szokásokra, valamint a románok magyarokkal szembeni magatartására, a magyarok szemszögéből vizsgálva. A feldolgozás során háttérváltozók szerint is vizsgáltuk az adatokat (nem, életkor, végzettség, foglalkozás, aktivitás, jövedelem, baráti társaság összetétele, román nyelvtudás). Hasonló kutatás készült Nagyváradon is közélet és nyelvhasználat témakörben, ezért lehetőségünk volt párhuzamot vonni az adatok között.

Az adatfelvétel ismérvei

• A lekérdezés időpontja: 2019. június 25. – 2019. szeptember 25.
• Célpopuláció: Szatmárnémeti 18 év feletti magyar lakossága.
• Mintanagyság: 475 fő.
• A lekérdezés típusa: face-to-face, kérdezőbiztosok bevonásával a válaszadó lakásán, a TT Research & Communications kérdezőbiztosi hálózatán keresztül.
• Mintavétel típusa: rétegzett, véletlenszerű mintavétel.

Összefoglaló

Közélet

• A szatmárnémeti magyarok fele úgy gondolja, hogy az utóbbi öt évben sokat vagy nagyon sokat fejlődött városuk, ez viszont jelentősen alacsonyabb arány, mint Nagyvárad esetében, ahol a magyar lakosság 76 százaléka tapasztalt fejlődést. Megfigyelhető, hogy a 35 évnél idősebbek elégedettebbek, mint a 35 év alattiak, végzettség és foglalkozás függvényében pedig a felsőfokú végzettséggel rendelkezők és a szellemi munkát végzők a derűlátóbbak. A megkérdezettek úgy gondolják, hogy Nyíregyháza, Nagybánya, Nagyvárad és Kolozsvár közül leginkább az utóbbitól marad el Szatmárnémeti fejlettség szempontjából: 41 százalék szerint inkább keveset, 33 százalék szerint pedig nagyon keveset fejlődött Kolozsvárhoz viszonyítva városuk. A szatmárnémeti lakosokat leginkább a kóborkutyák problémájának kezelése, valamint a kerékpárutak mennyisége aggasztja.
• Egy 1-től 10-ig terjedő skálán, ahol az 1-es azt jelenti, hogy a válaszadó nagyon elégedetlen, a 10-es pedig azt, hogy nagyon elégedett, átlagosan leginkább a FIDESZ (átlag: 8,4), a magyar kormány (átlag: 8,4), majd az RMDSZ (átlag: 7,9) tevékenységeivel elégedettek a szatmárnémetiek, a középmezőnyben helyezkedik el a Székely Nemzeti Tanács (átlag: 7,2), az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (átlag: 7), valamint az Erdélyi Magyar Néppárt (átlag: 7), legkisebb pontszámot pedig a Jobbik kapta (átlag: 3,6). Az erdélyi politikusok és közszereplők közül legtöbben Kereskényi Gábort és Kelemen Hunort ismerik, és ők bizonyultak a legrokonszenvesebbeknek is.
• A megkérdezettek jellemzően amellett érvelnek, hogy az Erdélyben és Székelyföldön élő lakosok sokkal többel járulnak hozzá az állami kiadásokhoz, mint amennyiben részesülnek, ezzel szemben a bukarestiek és Olténiában élők sokkal több juttatásban részesülnek, mint amennyivel hozzájárulnak az együttes kiadásokhoz. Ez lehet az (egyik) oka annak, hogy a szatmárnémeti magyarok 47 százaléka szerint a decentralizáció nagyon előnyös lenne, és csak 2 százalék szerint lenne nagyon hátrányos (egy 1-től 10-ig terjedő skálán, ahol az 1-es azt jelenti, hogy nagyon hátrányos, a 10-es pedig azt, hogy nagyon előnyös, ilyen arányban választották a szélső értékeket). A decentralizáció támogatása a férfiak, 55 év felettiek, nyugdíjasok és szellemi munkát végzők körében népszerű.
• A City rádióból (43 százalék napi rendszerességgel, 32 százalék hetente többször, 10 százalék havonta) és a Szatmári Friss Újságból (27 százalék napi rendszerességgel, 36 százalék hetente többször, 18 százalék havonta) tájékozódnak leggyakrabban a megkérdezettek. Az internetes hírportálok közül a maszol.ro-t látogatják információszerzés céljával (6 százalék napi rendszerességgel, 15 százalék hetente többször, 17 százalék havonta), viszont jellemzően nem ez a fő információforrás.

Nyelvhasználat

• A Szatmárnémetiben élő magyarok 57 százalékának, a nagyváradiak 58 százalékának nincs román nemzetiségű rokona. Amennyiben a román nyelvtudás függvényében vizsgáljuk a kérdést, kiderül, hogy a románul kevésbé jól beszélőknek alacsonyabb arányban van román rokonuk. Ugyanakkor megemlítendő, hogy a szatmárnémeti válaszadók 7 százalékának, a nagyváradi megkérdezettek 9 százalékának román a házastársa.
• A baráti társaság összetételéről elmondható, hogy a szatmárnémeti magyarok 67 százaléka inkább magyarokkal barátkozik, és csak 1 százalék inkább románokkal. A fiatal, 18-34 év közöttiek számára a legfontosabb a magyar baráti társaság, valamint ugyanez elmondható azokról, akik kevésbé beszélnek jól románul.
• A szatmárnémeti magyarok többsége magyarul végezte az óvodát (70 százalék), az elemi (79 százalék), az általános (76 százalék) és középiskolát (56 százalék). Kizárólag az egyetemi tanulmányaikat végezték valamelyest többen román nyelven, mint magyarul (románul 19 százalék, magyarul 16 százalék). Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a fiatalabbak, 18-34 évesek körében kimagaslik az iskolát magyar nyelven végzők aránya, és úgy az elemi, mint az általános és középiskola esetében is 10 százaléknál alacsonyabb a román nyelven tanulók hányada, szemben más kategóriákkal, ahol 22-45 százalék között mozog ez az arány. A 35-54 év közöttiek 45 százaléka román tannyelvű osztályban végezte középiskolai tanulmányait.
• Főleg könyvolvasáskor fontos a megkérdezettek számára, hogy magyar nyelvű szöveg álljon rendelkezésükre (73 százalék), de a televíziós műsorok (64 százalék), rádióadók (56 százalék), illetve újságok és folyóiratok (57 százalék) esetében is szívesebben fogyasztják a magyar tartalmakat.
• Munkahelyi szakmai levelezésekben, hivatalos emailezésekben, illetve a polgármesteri hivatalban ügyintézés során ritkán használják anyanyelvüket, és egyik esetben sem éri el a 20 százalékot azok aránya, akik inkább magyarul beszélnek az adott helyzetben. A polgármesteri hivatalban a legjellemzőbb a román nyelv használata. Ez a megkérdezettek szerint főleg abból adódik, hogy egyszerűen nincs lehetőségük magyarul beszélni vagy írni.
• A családban, munkahelyen/iskolában a kollégákkal, munkahelyen a főnökkel/iskolaigazgatóval, különböző kulturális eseményeken, barátokkal, szomszédokkal, családorvossal, szakorvossal és bevásárláskor is a szatmárnémeti magyarok magasabb arányban használják a magyar nyelvet, mint a nagyváradiak. Mindkét településen a családban a leginkább jellemző a magyar nyelv használata (Szatmárnémeti 90 százalék, Nagyvárad 86 százalék), legkevésbé pedig a szakorvosnál (Szatmárnémeti 26 százalék, Nagyvárad 10 százalék), szakmai levelezés (Szatmárnémeti 18 százalék, Nagyvárad 13 százalék) és bevásárlás során (Szatmárnémeti 25 százalék, Nagyvárad 10 százalék).
• Összességében a magyar nyelv ismerete a megkérdezettek 54 százaléka szerint egyértelműen előnyt jelentett életútja során, és 8 százalék szerint volt ez egyértelműen hátrány.
• A szatmárnémeti magyarok egyetértenek azzal, hogy fontos számukra anyanyelvük használata (98 százalék), és az, hogy gyerekeik is megtanuljanak magyarul (97 százalék), a megkérdezettek háromnegyede pedig azzal is egyetért, hogy minden román állampolgárnak, beleértve a romániai magyarokat is, kötelessége ismerni a román nyelvet. Ezzel szemben 80 százalék egyáltalán vagy inkább nem ért egyet azzal, hogy ha valaki nem beszél jól és helyesen magyarul, inkább ne is használja a nyelvet. A szatmárnémeti és nagyváradi adatok összehasonlításából kiderül, hogy az előbbiek fontosabbnak tartják, hogy a magyarok is ismerjék a román nyelvet (Szatmárnémetiben 52 százalék, Nagyváradon 45 százalék ért egyet).
• A magyarok nagy részét büszkeség tölti el, ha egy magyar politikus anyanyelvi szinten beszél románul és egy jelentős részük csodálja a bátorságát, ha folyékonyan, de akcentussal beszél románul. Összehasonlítva a két adatfelvétel eredményeit, megállapíthatjuk, hogy a rossz románsággal kommunikáló politikusokkal szemben a nagyváradiak elutasítóbbak, mint a szatmárnémetiek, és több, mint kétszer magasabb esetükben azok aránya, akik szégyellik magukat a politikus román nyelven vétett hibái miatt, esetleg felháborítónak vagy szórakoztatónak tartják ezt.
• A gazdasági etnocentrizmus témakörben elmondható, hogy a válaszadók harmada szívesebben dolgozna olyan munkahelyen, ahol a munkatársak többsége magyarul beszél, akkor is, ha ez kisebb fizetést jelentene. Továbbá szinte kivétel nélkül ismernek olyan kereskedelmi egységeket (94 százalék), egészségügyi szolgáltatókat (90 százalék) és szerelési szakértőket (89 százalék), ahol magyarul beszélhetnek, viszont szerintük inkább nem jellemző, hogy egy magyar eladó/szolgáltató másképp viszonyuljon hozzájuk azért, mert mindketten magyarok (42 százalék szerint egyáltalán nem fordul elő, 27 százalék szerint általában nem jellemző).