Nyelvhasználat és közélet Nagyváradon és Bihar megyében 2020

By in ,
90
Nyelvhasználat és közélet Nagyváradon és Bihar megyében 2020

A jelentés teljes szövegének letöltése ITT.

A Bálványos Intézet által kezdeményezett Nyelvhasználat és közélet Nagyváradon és Bihar megyében 2020 kutatásra ezév február – márciusában, valamint július – augusztusában került sor. A kutatás keretén belül egy papír alapú kérdőíves felmérés készült. Az adatfelvételt a kolozsvári TT Research & Communications közvéleménykutató cég végezte.

A kutatás célja a Bihar megyei és ezen belül a nagyváradi magyarok nyelvhasználati szokásainak és nyelvi ideológiáinak jobb megismerése volt, valamint a közélet bizonyos aspektusaira is rákérdeztünk. Ezen belül a kérdőív rákérdezett a megye és város fejlődésével, valamint az intézményvezetők munkájával való elégedettségre, a választói magatartás bizonyos aspektusaira, valamint különböző olyan helyi közpolitikai ügyekre, amelyek az elmúlt évben foglalkoztatták a nagyváradi közvéleményt. Nyelvi szempontból a nyelvhasználati szokásokra és ideológiákra, a nyelvi környezetre, a gazdasági etnocentrizmus különböző aspektusaira, valamint a románok magyarokkal szembeni, magyarok által vélt attitűdjére kérdeztünk rá.

A kutatás adatai mind Nagyváradra, mind pedig Bihar megyére reprezentatívnak tekinthetőek.

Összefoglaló

Közélet

  • Közéleti szempontból a Bihar megyei és nagyváradi magyarok elégedettek azzal az iránnyal, amelyet Nagyvárad az elmúlt években vett, és ezt a környező nagyobb városokkal való összehasonlításban is így látják. Különösen pozitívum, hogy a város fejlődésével leginkább a fiatalok elégedettek.
  • Az intézményekbe vetett bizalom tekintetében elmondható, hogy a helyi intézményekbe vetett bizalom (Bihari Napló, egyházak, megyei tanács, polgármesteri hivatal) lényegesen magasabb, mint amennyire az országos intézményekben (államelnök, DNA) megbíznak az emberek. Nagyváradon a bizalmi indexe a Bihari Naplónak, a megyében a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek a legnagyobb.
  • A választott intézményekbe (polgármesteri hivatal, megyei tanács) vetett bizalom habár aránylag magasnak mondható, mégis negatív, hiszen magasabb azok aránya, akik nem bíznak meg ezekben. Érdekes módon ezt a negatív bizalmi indexet nem az intézményvezetőknek tulajdonítják az emberek, hiszen mind Pásztor Sándor, mind pedig Ilie Bolojan munkájával inkább elégedettnek mondhatóak. Nagyváradon hasonlóan elégedettek Zatykó Gyula, a polgármesteri hivatal magyar tanácsosának munkásságával is az emberek.
  • A nagyváradiak majdnem teljes mértékben egyetértenek abban, hogy a magyaroknak egy alpolgármester vagy polgármesteri magyar tanácsadó segítségével bele kell szólniuk a városvezetésbe, és hogy fontos, hogy a magyarok hallassák a hangjukat a polgármester-választáson is.
  • A választói motivációk tekintetében elmondható, hogy mind a nagyváradi, mind pedig a Bihar megyei magyarok pragmatikusnak mondhatóak, hiszen a támogatott politikusok és pártok kiválasztásában azokat a tényezőket tekintették meghatározónak, amelyek a mindennapi politikai kapcsolatokhoz és tevékenységhez, valamint a román pártokhoz való viszonyukhoz kötődnek. A programokat, azok médiában való megjelenítését, illetve a magyarországi politikai kapcsolatokat kevésbé tekintették meghatározónak.

Nyelvhasználat

  • A kapcsolati hálóra vonatkozó adatok arra engednek következtetni, hogy Bihar megyében jelentősen elkülönül a magyar közösség a többségi román közösségtől. Míg ez a dominánsan magyar lakossággal rendelkező településeken nem meglepő, de érvényes Nagyváradra és a vegyes lakosságú városokra is. A román és magyar párhuzamos társadalmak létét támasztják alá, hogy a magyarok többsége sem családjában, sem pedig baráti körében nem, vagy alig találkozik románokkal. Fontos kiemelni, hogy ebben a tekintetben minimális különbséget észlelhetünk életkor szerint, minimális a különbség a fiatalok és idősek között.
  • A fent említett párhuzamosodást támasztják alá az oktatási intézmények nyelvére vonatkozó kérdések is. A Bihar megyei és nagyváradi magyarok túlnyomó többsége magyar nyelvű közoktatási intézményekben végezte tanulmányait. Ez alól a középiskolai oktatás jelent némiképp kivételt, ahol lényegesen nagyobb a román intézményekbe járók aránya. Ez a váltás azzal magyarázható, hogy a jelenlegi középkorú réteg, aki az 1970-es és 1980-as években járt iskolába, a magyar oktatás visszaszorulása miatt román nyelvű intézményekbe kényszerült. A fiatalok körében azonban jelentősen megnőtt azok aránya, akik már magyar nyelvű középiskolai vagy szakiskolai képzésben végeztek. Összefoglalva, a közoktatás tekintetében megnőtt azok aránya, akik minden szinten magyarul végezték tanulmányaikat, és növekvő tendenciát mutat a magyar nyelvű egyetemekre iratkozók aránya is.
  • A párhuzamosodás ellenére, a családot és a baráti kört a megye kisebb településein, a szomszédságot leszámítva, minimális azon formális vagy informális nyilvános szituációk száma, ahol a bihari és főleg nagyváradi magyarok kizárólag anyanyelvüket tudnák használni. Az ilyen helyzetek a kulturális események, valamint a családorvos, ahol a megkérdezettek 40-60 százaléka beszél inkább magyarul. A többi esetben a magyar nyelvű kommunikáció minimális. Fontos megemlíteni, hogy a bevásárlást leszámítva, ahol főleg kényelmi okokból váltanak át románra a megkérdezettek, a nyelvváltás domináns oka, hogy nincs lehetőség magyarul beszélni abban a helyzetben.
  • A magyar nyelvhasználat informális térbe szorulása ellenére a megkérdezettek többsége (főleg Nagyváradon) úgy gondolja, hogy a magyar nyelv ismerete előnyt jelentett számára az életben. Azok aránya, akik ezzel nem értenek egyet, elenyésző.
  • Bihar megyében és Nagyváradon kvázi-konszenzus van a magyar nyelvvel szembeni attitűdök tekintetében. Majdnem az összes megkérdezett egyetért azzal, hogy fontos, hogy beszéljük az anyanyelvünket és hogy megtanította, vagy meg szeretné tanítani a gyerekeit is magyarul. A megkérdezettek több mint négyötöde összeköti a magyar identitást a magyar nyelv ismeretével és jelentős többségük nem nézne rossz szemmel azokra, akik habár nem beszélnek helyesen magyarul, mégis használják a nyelvet.
  • A román nyelvi ideológiákkal kapcsolatban lényegesen kisebb az egyetértés. Habár a megkérdezettek túlnyomó többsége (több mint 70 százalék) úgy gondolja, hogy a romániai magyaroknak meg kell tanulniuk románul, a megkérdezettek mindössze 37-38 százaléka gondolja úgy, hogy román nyelvtudás nélkül nehezebb munkát kapni, 35 százalék gondolja úgy, hogy udvariatlanság magyarul beszélni román-magyar vegyes társaságban, és 39 százalék gondolja úgy, hogy a románok ellenségesek azokkal a magyarokkal szemben, akik nem tudnak románul. Nagyváradon ezen utóbbi kérdéssel kapcsolatban még kisebb az egyetértés, 31 százalék. A román nyelvtudás, valamint a román oktatási szocializáció döntően befolyásolja a román nyelvi ideológiákkal szembeni attitűdöt. Azok, akik jól beszélnek románul vagy román iskolába is jártak, nagyobb arányban gondolják úgy, hogy meg kell tanulni románul, és hogy udvariatlanság magyarul beszélni románok előtt, valamint kevésbé gondolják a románokat ellenségesnek, azokkal a magyarokkal szemben, akik nem tudnak románul.
  • A magyarok nagy részét büszkeség tölti el, ha egy magyar politikus anyanyelvi szinten beszél románul és egy jelentős részük csodálja a bátorságát, ha akcentussal, de jól beszél románul. A rossz románsággal kommunikáló politikusokkal a nagyváradiak elutasítóbbak. 37 százalékuk szégyelli magát vagy felháborítónak tartja, ha egy romániai magyar politikus nem tud magyarul. A megye többi részén lakók inkább megengedőbbek ebben az esetben is. Esetükben az együttérzés, vagy a bátorság csodálata a domináns érzés. Az eredmények arra engednek következtetni, hogy a megkérdezettek egy jelentős százalékát vélhetően feszélyezi saját (hibás) nyelvtudása és felnéznek azon magyarokra, akik tökéletesen elsajátítják a magyar nyelvet és lenézik azokat, akik viszont nem beszélnek jól románul.
  • A gazdasági etnocentrizmus kérdéskörében az egyik legfontosabb kérdés a jó fizetés és/vagy magyar nyelvi közösségben dolgozás dilemmája. Az adott válaszokban jelentős különbségeket észlelhetünk a Bihar megyei és a nagyváradi válaszok között. Míg a teljes megyében a megkérdezettek 41 százaléka hajlandó lenne kevesebb fizetésért dolgozni csak azért, hogy magyar környezetben dolgozhasson, addig a városban ez az arány 34 százalék.
54321
(0 votes. Average 0 of 5)