A kutatás célja a magyarországi lakosság nemzetpolitikához való viszonyulása. Ez a kérdés azért érdekes, mert míg a 2010 utáni periódusban az extra-territoriális nemzetépítés intézményes tekintetben sikeres volt, hiszen az állampolgársági, a választójogi törvény módosításával, valamint a határon túli magyarokat megcélzó támogatások növelésével egy új korszak indult a magyar állam és a határon túli magyarok viszonyában. Ennek ellenére az eddig ismert felmérések legalábbis azt mutatják, hogy a kisebbségi magyar közösségeket is magába foglaló új nemzetkoncepció számára nem sikerült többségi támogatottságot szerezni a magyarországi közvéleményen belül.

Legáltalánosabb kutatási kérdésünk a fenti paradoxon okaira vonatkozik: Miért nem sikerült a virtuális nemzetépítés és ennek 2010 után létrehozott intézményei számára többségi támogatottságot biztosítani?

A vizsgálat során a szociál-konstruktivista nacionalizmus- és etnicitás-elméletek fogalmi eszköztárára támaszkodunk. A konstruktivisták legfontosabb alaptétele, hogy a nemzeti identitás változékony, alakítható, mi több politikailag manipulálható, azonban nem korlátlan mértékben. Kutatási kérdésünk tehát úgy fogalmazható át, hogy miből fakad a (magyarországi) magyar nemzeti identitás relatív inerciája, miért nem sikerül – a sok más tekintetben sikeres – kormányzati kommunikációnak azt a kívánt irányba alakítani.

A magyar nemzeti identitást a kategória-tagságként operacionalizáltuk, amelyet a tartalom és a tartalommal kapcsolatos konszenzus mértéke alapján jellemezhetünk. Az identitások tartalmát négy egymást kiegészítő dimenzió adja:

1. A kategóriatagságot meghatározó szabályok (esetünkben: kiket és mi alapján tekinthetünk magyarnak?);
2. a hozzá kapcsolódó társadalmi és politikai célok (melyek a „magyarság” „sorskérdései”, mik a politikai közösség legfontosabb céljai?);
3. a relacionális összehasonlítok (kik a magyarok másokhoz viszonyítva, kikhez kell viszonyítanunk a magyarokat?);
4. a kategóriával kapcsolatos egyéb kognitív alakzatok.

A vizsgálat során a fenti dimenziók mentén próbáljuk meg feltérképezni a magyar nemzeti identitás azon elemeit, amelyek megakadályozzák kisebbségi magyarok nemzettagságának elfogadását és rutinizálódását.

Az empirikus vizsgálat során egy kombinált módszertant alkalmazunk, amelynek elemei:

• Egy négy hullámban (2021 november, 2023 január, március és május) végrehajtott online kérdőíves adatfelvétel.
• A közösségi médiára (elsősorban a Facebook-ra) fókuszáló tartalom és diskurzus-elemzés, amivel 2016 és 2022 között a kisebbségi magyar közösségekkel kapcsolatos szerkesztett tartalmakat és a hozzájuk kötődő online interakciókat (reakciók, kommentek, megosztások) vizsgáljuk meg.

Kutatásban részt vevő kutatók: Kiss Tamás és Toró Tibor

A kutatásban részt vesznek a Transylvanian Inquiry és TT Research & Communication közvéleménykutató és kommunikációs cégek.