A 2011-es népszámlálás alapján közel 20%-a az erdélyi magyaroknak nagyvárosi szórvány közegben él, de a negatív demográfiai trendek és az asszimilációs folyamatok felgyorsulása következtében egyre több a „sziget-falu” is. Bár a magyar nemzetpolitika és az erdélyi magyar politika egyik kiemelt területe a szórvány-vidék revitalizációja, a szórvány-központok megerősítése által, szórvánnyal kapcsolatos közpolitikai gondolkodás az elmúlt 25 évben nem alakult ki. A területen megjelenő diskurzusok vagy esszencializálják a nyelv- és nemzethatárt, vagy egy patetikus nemzetféltés felől közelítik meg. Ugyanakkor a kérdés átpolitizáltsága lehetetlenné is teszi a kezelésére kigondolt új paradigmák behozatalát és egy közpolitikai gondolkodás megerősödését.
Habár helyi szinten több jó kezdeményezést is tapasztalhatunk, érdemes a mélyebb demográfiai, oktatási és társadalmi problémákat közpolitikai szempontból megvizsgálni, a legjobb gyakorlatokat kiemelni, a jelenleg érvényben levő támogatási programokat (oktatás-nevelési támogatás, szórványkollégiumi rendszer, Petőfi program, stb.) kritikailag megvizsgálni, valamint alternatív megoldási javaslatokat megfogalmazni.