Románia 2008-ban ratifikálta a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, azonban 2006 óta nem módosította a kisebbségi nyelvi jogokra vonatkozó rendelkezéseit. Az előzetes kutatások azt mutatják, hogy a jelenleg érvényben levő törvények kitérnek ugyan a kisebbségi nyelvhasználat bizonyos aspektusaira, ezek végrehajtásával jelentős problémák vannak. A Bálványos Intézet a nyelvi jogok tekintetében két kérdéskör vizsgálatát tartja kiemelten fontosnak:
Kisebbségi nyelvhasználat a közigazgatásban
A 215/2001-es helyi közigazgatási törvény jelentős nyelvhasználati jogokat ad a kisebbségi közösségeknek, az állam azonban már nem kíséri kellő figyelemmel a törvény végrehajtását. A Bálványos Intézetnek intézményesen és módszeresen folytatnia kell a különböző jogvédő szervezetek által elindított, de stabil forrás hiányában csak esetlegesen végzett monitoring tevékenységet. Továbbá ki kell dolgoznia közpolitikai javaslatokat a törvény végrehajtására, valamint részt kell vennie olyan képzési anyagok létrehozásában, amelyek hozzásegítik a polgármesteri hivatalok, megyei tanácsok, az azoknak alárendelt közhasznú intézmények és a dekoncentrált hivatalok magyarul tudó alkalmazottait a magyar szaknyelv elsajátításához. A módszeres monitoring tevékenység alapját képezheti továbbá az illetékes nemzetközi fórumok számára végzett jelentés-író tevékenységnek. Emellett fontos kutatási terület a lakosság nyelvhasználati kérdésekhez való hozzáállása is.
Kisebbségi nyelvhasználat az egészségügyben
A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája által garantált anyanyelv-használati jogok egyike az egészségügyre vonatkozik. Az egészségügy stratégiai területnek számít, hiszen egy beteg az anyanyelvén tudja legjobban elmagyarázni problémáit. A nyilvánosság elé került példák azt mutatják, hogy az állam és a kórházak nem fektetnek elég hangsúlyt arra, hogy a kisebbségi nyelvet beszélő betegek nyelvi jogait biztosítsák, sőt egyes esetekben akár hátrányosan érintheti őket a kisebbségi közösségbe való tartozás. A Bálványos Intézet célja az egészségügyi kisebbségi nyelvhasználat helyzetének felmérése, a magyar nyelvű orvosok, pszichológusok, ápolók és kiegészítő személyzet számának és arányának feltárása, valamint a magyar orvosképzés ügyének vizsgálata.
Az anyanyelv-használati jogokkal kapcsolatos kutatások, monitoring-eredmények muníciót biztosíthatnak a különböző jogvédő, valamint nemzetközi lobby-tevékenységet és érdekérvényesítést végző szervezetek számára.